„Döbbenet, düh, bosszú. Aztán szomorúság, fájdalom, értetlenség. Ezt éreztem, mikor először olvastam a hírt. Most, legnagyobb ünnepünk után, imádkozom. A mészárlók megtéréséért, a gyászolók vigasztalásáért.
Imádkozom, hogy tudjanak megbocsátani, ami a legnehezebb és talán legfontosabb most. Imádkozom, hogy végre ne csak a szólás és sajtószabadság, hanem a sok-sok ártatlan keresztyén vérének kiontása is fontos legyen. Imádkozom, hogy igazzá váljon Tertullianus mondása: »Ha meggyilkoltok, megkínoztok, elítéltek bennünket... Igazságtalanságotok tanúsítja, hogy ártatlanok vagyunk... Minél több embert kaszaboltok le közülünk, annál többen csatlakoznak hozzánk. A keresztények vére magvetés.« Imádkozom, hogy ne legyen értelmetlen egyetlen keresztyén halála sem. Imádkozom, hogy ezáltal is újra és újra elmondjuk mindenkinek: a keresztre feszített, megölt és feltámadt Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia.”